2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Csecsemõkori SIDS vagy bölcsõhalál

Csecsemõkori SIDS vagy bölcsõhalál
Csecsemõkorban gyakoriak a légzészavarok. Az újszülött például periodikusan lélegzik, ami annyit jelent, hogy légzése váratlanul megáll, majd rövid légzésszünet után újra megindul.

Ettõl a jelenségtõl függetlenül késõbb is elõfordulhat, hogy a csecsemõ légzése váratlanul és hirtelen megáll, viszont a spontán légzés önmagától nem tér vissza. Ha ilyenkor gyors beavatkozás nem történik, a helyszínre érkezõ szakember esetleg már csak a halál bekövetkeztét állapíthatja meg.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06


Ebben az esetben beszélünk bölcsõhalálról, más néven csecsemõkori hirtelen halálról (a hivatalos megnevezés egy angol mozaikszó: SIDS). A légzésleállás típusosan alvás közben következik be, rendszerint zajos, figyelmet felkeltõ elõzmények nélkül. A bölcsõhalál szerencsére igen ritka. Világviszonylatban ezer megszületett kisbaba közül 1-2 esetben fordul elõ. Hazánkban ez az arány még kedvezõbb. Leggyakoribb 3-5 hónapos korban, de ritkán akár 12 hónap után is elõfordul.

Az ok nem ismert, de tudjuk, hogy bizonyos körülmények fokozzák a kockázatot. Ilyenek például a kisbaba nem megfelelõ ellátása (éjszakai hason fektetés, túlöltöztetés stb.), a szülõk részérõl fenyegetõ ártalmak (dohányzás, krónikus alkoholizmus, kábítószerfogyasztás, stb.), vagy a kisbabában rejlõ veszedelmek (szívritmuszavarok, extrém kis súlyú koraszülöttség, a gyomortartalom kóros visszacsurgása, stb.).

Sok szó esik manapság a bölcsõhalálról. A tv, a rádió, az írott sajtó rendszeresen foglalkozik vele. Vajon miért nõtt meg éppen napjainkban az érdeklõdés a kérdés iránt? Talán valamiféle eddig nem ismert veszedelemrõl van szó? A bölcsõhalál is a huszadik század ajándéka volna, mint mondjuk a spanyolnátha , a szarvasmarha-kergekór, vagy az AIDS? Szó sincs róla! Semmi okunk az ijedségre. Éppen ellenkezõleg.

A váratlanul bekövetkezõ csecsemõhalál már az ókorban sem volt ismeretlen, és sok adat szól amellett, hogy az embereket az elmúlt évszázadokban is foglalkoztatta a csecsemõk megmagyarázhatatlan, hirtelen halála. Tenni azonban ellene úgyszólván semmit sem tudtak. Ez a helyzet éppen napjainkban változott meg. Néhány év óta világszerte, így hazánkban is megkezdõdött a veszélyeztetett csecsemõk szervezett védelme, kialakultak a bölcsõhalál megelõzésének hatékony módszerei. Ez az oka az érdeklõdés fokozódásának.

A bölcsõhalál megelõzésének alapja a szülõk megfelelõ felkészítése. Minden szülõnek ismernie kellene azokat a rossz beidegzõdéseket, káros szokásokat, melyek elkerülésével csökkenthetõk az életet veszélyeztetõ vegetatív zavarok (tehát a hirtelen légzés vagy keringésleállás is). Másfelõl, a jól felkészített szülõ még a légzés és keringés váratlan leállása esetén is képes kivédeni a végsõ tragédiát, legalábbis addig, amíg a szakszerû segítség meg nem érkezik.

Ismeretes, hogy azokban az országokban, ahol a szülõket sikerült felkészíteni a hathatós segítségre, a bölcsõhalál-esetek száma jelentõsen csökkent. Nem kell tehát megriadnunk attól, hogy e kérdést ma a hírközlõ szervek is felkarolják. A média szerepe természetesen csak a figyelem felkeltése lehet, hiszen a szakszerû felkészítés komoly szakmai és pedagógiai munkát igényel. (Nem meglepõ, hogy néha valótlan, vagy rossz hangsúllyal elõadott adatok is becsúsznak az írott és elektronikus sajtó jó szándékú közléseibe.)

A cél azonban még így is kétségtelenül nemes, és nem is haszon nélküli, ha a sajtó a szülõket arra ösztönzi, hogy felkeressék a megfelelõ szakmai fórumokat. Ma már a fõvárosban is, egyes vidéki nagyvárosokban is mûködnek olyan kórházi centrumok, melyeket a kérdés iránt érdeklõdõ szülõk tanácsadás vagy oktatás végett felkereshetnek. Fontos tudni, hogy a megelõzés minden szülõ számára könnyen elsajátítható. Egy rövid közlemény természetesen nem pótolhatja a szakszerû felkészítést, mégis tájékoztatás céljából a következõ számban röviden felsoroljuk a bölcsõhalál-megelõzés különféle módozatait.